2.
Találkozó

13:10.

Hülyén éreztem magam...de miután Miss Roberts rám aggatta a vörös rémséget, az élmény csak fokozódott.

A vörös rémség alatt, az okádék egyenruhát kell érteni.

A rövid, pirosas ballonkabátba nagyon melegem volt, de ezt növelte a vádlimhoz tapadó fekete térdzokni. Hogy teljes legyen a kép, a felszereléshez még járt egy piros-kék színekben pompázó rakott szoknya.

-Hű, valaki nagyon csini! - lépett oda hozzám Kate, azután felnevetett.

-Milyen humoros - mondtam cinikusan - tudtad, hogy ehhez nem viselhetsz tornacipőt? - húztam fel mosolyogva a szemöldököm. Kate nyelt egyet, majd bólintott.
Egy fekete-fonott hajú lány, erőszakosan tört utat magának kettőnk között. Durván a kezembe nyomta, az eddig maga előtt szórólapok egyikét.

"Ismerkedj!
Gimis találkozó a hátsó udvarban, minden évfolyam számára!

Kate-ra néztem, majd tovább olvastam.

Sütögetés, sztorizgatás, tábortűz.
Ma, 20:00-kor!"

Megrántottam a vállam, azután a szobatársamra néztem.
-Te mész? - kérdeztem félénken.
-Nem - vágta oda - kit érdekelnek az ilyen hülyeségek?! - tárta szét a karját.
-Az összes velünk egykorút? - ráncoltam a homlokom - nem is tudom - tettem csípőre a kezem - talán jó esély a...
-Pasizásra! - vágodott oda hozzánk Shara, Leah-val együtt - tökéletes lehetőség Marco felszedésére - nyalta meg a száját.
-Nem épp erre gondoltam - vakartam a tarkóm - lehetőség, az ismerkedésre! - tártam szét a karom vigyorogva.
-Hol élsz te?! - húzta fel a szemöldökét Kate - a 19. században? - röhögött erőltetetten.
-Erre ott van már a facebook, twitter, snapchat - sorolta Leah.
-Várhatod, hogy egy pasi "udvaroljon" neked - tette a kezét a vállamra Shara.
-Instagram, tumblr - sorolta tovább Leah.
-De ha gondolod, menj el! - bólogatott Shara. Biccentettem, majd otthagytam őket.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy minnél előbb elérjem a 312-est.
-Hülye civilizáció! - rontottam be az ajtón, ezt kővetően beleordítottam a párnámba.
-Hé, zavarhatok egy kicsit? - lépett be az ajtón kopogás nélkül Trace. A hajába túrt.
Elpirultan bólintottam.
Megfogta a csuklóm, és magával húzott.Egészen a lépcsőkön le, a folyosón át, és az udvaron keresztül.
-Mit akarsz? - tettem csípőre a kezem - most mért nem tűnsz el?! - húztam fel a szemöldököm.
-Barbara, figyelj... - kezdte - amit sejtesz, vagy állítasz, arról nem beszélhetsz - nézett rám - sen-ki-nek! - szótagolta.
-Ezt hogy érted? - fontam össze a karom magam előtt - mit sejtenék? - léptem közelebb a fiúhoz.
-Hát... - vakarta meg a homlokát - mit gondolsz? - dugta zsebre a kezét.
-Nem is tudom... - vakargattam az állam - semmit - csaptam mindkét tenyeremmel a combomra.
-Ó, hát akkor jó éjt - mondta lassan, rákvörös fejjel.
-Az! - vágtam rá, majd hátat fordítottam.
A karórámra néztem, aminek ezüst kismutatója, lassan már 8 órát ütött. Végig néztem magamon. Fekete Converse cipő, farmer gatya, és egy csíkos póló.
-Tökéletes! - mondtam alig hallhatóan.
Az udvar másik felében, már javában folyt az iszogatás, a sütögetés, és a rém történetek elmesélése. Végig néztem a tűz körül lévő fiatalokon, a szememmel Leah, Kate vagy Shara után kutatva. A felsoroltak közül, csak Shara-t találtam, egy ismeretlen srác ölében (!) ülve.
-Öö, heló! - értem oda a tűzhöz, remegő lábakkal.
Az egyik - látszólag végzős - fiú, szúrós szemekkel méregetett. Bőre fehér volt, mint a porcelán, haja gondosan hátra lapítva.
-Mit keresel itt? - állt fel mellőlem - a rendezvény csak gimiseknek van! - lépett hozzám közelebb.
-Nem akarok ellenkezni, de én gimis vagyok - mondtam halkan. Erre nagy csend lett.
-Igen?! - húzta fel a szemöldökét - a kiscsaj keménykedik! - szorult ökölbe a keze, erre a többiek egy nagyot "húúú"-ztak. A lábam még jobban remegett, mint ezelőtt, de ezen belűl, még izzadni is kezdtem. A pólóm a testemhez tapadt, ezért idegesen húztam el az anyagot, a hasamtól. - Gimis vagyok! - utánozta a hangom.
-Én...nem akarok balhét! - mondtam elcsukló hangon.
-Én igen! - roppantotta meg a kezét.
-Hé, Blake, nyugi! - lépett ki a körénk gyűlt tömegből egy barna hajú srác - megvernél egy lányt? - kérdezte.
-Még szép! - a mellettünk lévő tizedikes kezéből kikapta a forró, frissensült, olajas virslit, és a karomhoz érintette. Könnycsepp buggyant ki a szememből, egy hatalmas sikoltás kíséretében.
-Kérsz még?! - ordított rám. Nem mertem megszólalni. Az eddig tűzben égett vasat a vádlimhoz, és a könyökömhez nyomta. Hatalmasat ordítottam. Lerogytam a földre, és bömbölni kezdtem. A hajam az arcomhoz simult, és a könnyeimtől alig láttam valamit.
-Normális vagy?! - vágta pofon a barna hajú Blake-t. A fiú letörölte a vért a szájáról, majd felé fordul.
-Ezt nem kellett volna - mondta mély hangon. A fiú több helyen is megrúgta és megütötte, majd egy óriási pofon kíséretében a földre terítette.
-Blake, ne! Tudom, hogy csak az alkohol hatása alatt állsz! - kiabáltam neki.
-Te meg se szólalj! - egyre közeledett felém.
-Fuss! - ordította a barna hajú fiú - megyek veled! - mondta, majd eltolta magát a földtől, és felállt.
Nagy erővel benyomtuk a vasajtót, majd a folyosón végig szaladtunk. A bal oldali ajtón berontottunk, és kifújtuk magunkat.
-Jól vagy? - kérdeztem a fiú felé fordulva - Barbara vagyok - nyújtottam a kezem.
-Shane, ne aggódj jól vagyok - ráztunk kezet - na mutasd! - lehajolt a kezemhez, majd kis idő múlva elfintorodott. A kezemre néztem, és a látványtól felszisszentem.
-Az apám orvos, de ezzel nem tudom mit kell csinálni - rántott vállat - elviszlek a nővérhez.
-Sajnálom, Shane - ráztam a fejem - az én hibám. Ha nem jöttem volna el, akkor nem lett volna ez! - tártam szét a kezem, ezzel újra fájdalmat okozva magamnak.
-Az lehet, de akkor nem is ismertelek volna meg - nézett rám. Elvörösödtem.