2.
Találkozó

13:10.

Hülyén éreztem magam...de miután Miss Roberts rám aggatta a vörös rémséget, az élmény csak fokozódott.

A vörös rémség alatt, az okádék egyenruhát kell érteni.

A rövid, pirosas ballonkabátba nagyon melegem volt, de ezt növelte a vádlimhoz tapadó fekete térdzokni. Hogy teljes legyen a kép, a felszereléshez még járt egy piros-kék színekben pompázó rakott szoknya.

-Hű, valaki nagyon csini! - lépett oda hozzám Kate, azután felnevetett.

-Milyen humoros - mondtam cinikusan - tudtad, hogy ehhez nem viselhetsz tornacipőt? - húztam fel mosolyogva a szemöldököm. Kate nyelt egyet, majd bólintott.
Egy fekete-fonott hajú lány, erőszakosan tört utat magának kettőnk között. Durván a kezembe nyomta, az eddig maga előtt szórólapok egyikét.

"Ismerkedj!
Gimis találkozó a hátsó udvarban, minden évfolyam számára!

Kate-ra néztem, majd tovább olvastam.

Sütögetés, sztorizgatás, tábortűz.
Ma, 20:00-kor!"

Megrántottam a vállam, azután a szobatársamra néztem.
-Te mész? - kérdeztem félénken.
-Nem - vágta oda - kit érdekelnek az ilyen hülyeségek?! - tárta szét a karját.
-Az összes velünk egykorút? - ráncoltam a homlokom - nem is tudom - tettem csípőre a kezem - talán jó esély a...
-Pasizásra! - vágodott oda hozzánk Shara, Leah-val együtt - tökéletes lehetőség Marco felszedésére - nyalta meg a száját.
-Nem épp erre gondoltam - vakartam a tarkóm - lehetőség, az ismerkedésre! - tártam szét a karom vigyorogva.
-Hol élsz te?! - húzta fel a szemöldökét Kate - a 19. században? - röhögött erőltetetten.
-Erre ott van már a facebook, twitter, snapchat - sorolta Leah.
-Várhatod, hogy egy pasi "udvaroljon" neked - tette a kezét a vállamra Shara.
-Instagram, tumblr - sorolta tovább Leah.
-De ha gondolod, menj el! - bólogatott Shara. Biccentettem, majd otthagytam őket.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy minnél előbb elérjem a 312-est.
-Hülye civilizáció! - rontottam be az ajtón, ezt kővetően beleordítottam a párnámba.
-Hé, zavarhatok egy kicsit? - lépett be az ajtón kopogás nélkül Trace. A hajába túrt.
Elpirultan bólintottam.
Megfogta a csuklóm, és magával húzott.Egészen a lépcsőkön le, a folyosón át, és az udvaron keresztül.
-Mit akarsz? - tettem csípőre a kezem - most mért nem tűnsz el?! - húztam fel a szemöldököm.
-Barbara, figyelj... - kezdte - amit sejtesz, vagy állítasz, arról nem beszélhetsz - nézett rám - sen-ki-nek! - szótagolta.
-Ezt hogy érted? - fontam össze a karom magam előtt - mit sejtenék? - léptem közelebb a fiúhoz.
-Hát... - vakarta meg a homlokát - mit gondolsz? - dugta zsebre a kezét.
-Nem is tudom... - vakargattam az állam - semmit - csaptam mindkét tenyeremmel a combomra.
-Ó, hát akkor jó éjt - mondta lassan, rákvörös fejjel.
-Az! - vágtam rá, majd hátat fordítottam.
A karórámra néztem, aminek ezüst kismutatója, lassan már 8 órát ütött. Végig néztem magamon. Fekete Converse cipő, farmer gatya, és egy csíkos póló.
-Tökéletes! - mondtam alig hallhatóan.
Az udvar másik felében, már javában folyt az iszogatás, a sütögetés, és a rém történetek elmesélése. Végig néztem a tűz körül lévő fiatalokon, a szememmel Leah, Kate vagy Shara után kutatva. A felsoroltak közül, csak Shara-t találtam, egy ismeretlen srác ölében (!) ülve.
-Öö, heló! - értem oda a tűzhöz, remegő lábakkal.
Az egyik - látszólag végzős - fiú, szúrós szemekkel méregetett. Bőre fehér volt, mint a porcelán, haja gondosan hátra lapítva.
-Mit keresel itt? - állt fel mellőlem - a rendezvény csak gimiseknek van! - lépett hozzám közelebb.
-Nem akarok ellenkezni, de én gimis vagyok - mondtam halkan. Erre nagy csend lett.
-Igen?! - húzta fel a szemöldökét - a kiscsaj keménykedik! - szorult ökölbe a keze, erre a többiek egy nagyot "húúú"-ztak. A lábam még jobban remegett, mint ezelőtt, de ezen belűl, még izzadni is kezdtem. A pólóm a testemhez tapadt, ezért idegesen húztam el az anyagot, a hasamtól. - Gimis vagyok! - utánozta a hangom.
-Én...nem akarok balhét! - mondtam elcsukló hangon.
-Én igen! - roppantotta meg a kezét.
-Hé, Blake, nyugi! - lépett ki a körénk gyűlt tömegből egy barna hajú srác - megvernél egy lányt? - kérdezte.
-Még szép! - a mellettünk lévő tizedikes kezéből kikapta a forró, frissensült, olajas virslit, és a karomhoz érintette. Könnycsepp buggyant ki a szememből, egy hatalmas sikoltás kíséretében.
-Kérsz még?! - ordított rám. Nem mertem megszólalni. Az eddig tűzben égett vasat a vádlimhoz, és a könyökömhez nyomta. Hatalmasat ordítottam. Lerogytam a földre, és bömbölni kezdtem. A hajam az arcomhoz simult, és a könnyeimtől alig láttam valamit.
-Normális vagy?! - vágta pofon a barna hajú Blake-t. A fiú letörölte a vért a szájáról, majd felé fordul.
-Ezt nem kellett volna - mondta mély hangon. A fiú több helyen is megrúgta és megütötte, majd egy óriási pofon kíséretében a földre terítette.
-Blake, ne! Tudom, hogy csak az alkohol hatása alatt állsz! - kiabáltam neki.
-Te meg se szólalj! - egyre közeledett felém.
-Fuss! - ordította a barna hajú fiú - megyek veled! - mondta, majd eltolta magát a földtől, és felállt.
Nagy erővel benyomtuk a vasajtót, majd a folyosón végig szaladtunk. A bal oldali ajtón berontottunk, és kifújtuk magunkat.
-Jól vagy? - kérdeztem a fiú felé fordulva - Barbara vagyok - nyújtottam a kezem.
-Shane, ne aggódj jól vagyok - ráztunk kezet - na mutasd! - lehajolt a kezemhez, majd kis idő múlva elfintorodott. A kezemre néztem, és a látványtól felszisszentem.
-Az apám orvos, de ezzel nem tudom mit kell csinálni - rántott vállat - elviszlek a nővérhez.
-Sajnálom, Shane - ráztam a fejem - az én hibám. Ha nem jöttem volna el, akkor nem lett volna ez! - tártam szét a kezem, ezzel újra fájdalmat okozva magamnak.
-Az lehet, de akkor nem is ismertelek volna meg - nézett rám. Elvörösödtem.

1.
Titkok nyomában

23:30.

A szobába 4-en voltunk.Shara, Leah, Kate és én.A helyiségben 4 darab emeletes ágy kapott helyet, a terem közepén, pedig egy kávézóasztal állt.
Fülsértő sikítás vetett véget a hallgatásunknak.
Leah és Kate felpattant, és az ablakhoz sietett.Megborzongtam.
-Meg lehet szokni - rántott vállat Sarah - a nővérem Monica, már végzős, és mesélt ezt-azt a Holloway Gimiről - tekergett az ujjai közt egy hajtincset.
Felhúztam a szemöldököm, majd asztalra könyököltem, mivel tudtam, hogy most sztorizgatni fog.
-Hallottatok, már Richard Holloway-ről? - súgta oda nekünk bizalmasan.Mind megráztuk a fejünket - a sulink egy temetőre épült.Amikor az alapító - Holloway R. - egy árnyas éjszakán, a temetőbe igyekezett - leeresztette az ölébe a kezeit - a szeretteihez ment volna, amikor - valaki kirúgta az ajtót, (persze nem volt bezárva)  és ordított egy orbitálisat.
A (számomra ismeretlen) fiúk, óriási röhögésbe törtek ki,ahogy a mellettem ülő Sarah is.
-Ez rohadtul nem volt vicces!Nőjetek már fel! - ordibált velük Leah, akinek mostanra már kidagadó erei, és vörössé változott feje volt.A kiabálásával felverte a tanárokat, ugyanis Mr.Graham és Miss Roberts összeszűkült szemekkel méregettek minket az ajtóból.
-Mi van itt?! - kérdezte ingerülten Graham.
-Csak összeültünk egy kicsit... - a fiú az állát dörzsölgette, majd újra megszólalt - tanulni - csettintett.
-Tanulni?!Alsógatyában?! - húzta fel a szemöldökét Roberts - mellesleg, kérem, kapjon fel magára valamit, a nudista strand egy utcával arrébb van! - háborodott fel.
A többi fiú válla rázkódott a röhögéstől,de a szöszi engedelmesen bólintott.
-Hát lányok, akkor sziasztok - kacsintott ránk a fiú.Roberts a fülénél rángatta el (Sarah-tól tudtam meg) ezek szerint Spencer-t, ami elég nevetséges látványt nyújtott.
Szem-forgatva csuktam be az ajtót, majd széttárt karokkal a lányokhoz fordultam.
-Ez mi volt?! - tettem csípőre a kezem.
-Lazíts!Az elsősöket mindig szivatják - forgatta a szemét Sarah is.
-Ők is elsősök!Miért nem csesztetik őket? - háborodtam fel, szerintem teljesen jogosan.
-Mert ők menők!Ne már Barbara!Nem vetted észre Marco-t, a görög istent? - sóhajtott, majd a szívére tette a kezét.
-Öö, nem! - vágtam rá - túlságosan elvoltam foglalva az előbb kapott szívinfarktussal! - csaptam a levegőbe.
-Túl merev vagy! - vágta rá Leah is.
-Lányok, ha nem akartok máris tenni egy látogatót az igazgatóiba, akkor alvás! - nyitott be a szobánkba Mr.Graham.

Már reggel lehetett, de inkább hajnal, amikor lihegést éreztem a fülembe.
Rémülten felültem, de a fejem hatalmasat koppant Sarah ágyába, így vissza is dőltem, a fájó pontot dörzsölve.Ezúttal óvatosabban tettem ezt, majd a hideg fapadlóra léptem.Megremegtem.
Hirtelen álltam fel, ezért szédülten bolyongtam ide-oda, de ügyelve arra, hogy le ne verjek valamit.
A lányokat nem akartam felébreszteni, ezért lábujjhegyen mentem az ajtóhoz, de így is recsegett-ropogott alattam a régi parketta.Résnyire nyitottam a nyikorgó ajtót, látva, hogy a hatalmas falióra 3 órát mutat.Kisurrantam az ajtón.
Épp a széles márvány lépcsőn kullogtam le, amikor valaki megfogta a vállamat, ezzel lelassítva engem.
Meglepődve néztem hátra, majd teljesen megfordultam, a számat mosolyra húzva.
-Hova-hova? - kérdezte játékosan Trace.
-Esti séta - rántottam vállat vigyorogva - vagy valami ilyesmi - mondtam halkabban.
-Klassz a pizsomád - biccentett a lila cicás ruha felé.
Elpirulva fontam magam előtt össze a karjaim.
-És - kezdtem - te, mit csinálsz? - húztam fel a szemöldököm érdeklődő tekintettel.
-Nem tudok aludni - rántott vállat, de tisztában voltam vele, hogy hazudik.
-Aha! - mondtam lejtő hangnemmel.
Nekitámaszkodtam a vastag korlátnak, így lelátva a földszintre.Hosszú asztal sorok sorakoztak.A közepén lévő haloványan pislákoló gyertyák csak fokozták a sejtelmes hangulatot.
-Azt hiszem kimegyek levegőzni - mondta ellökve magát a korláttól.
-Veled megyek - mondtam, majd Trace-ra néztem, de az arcán nem láttam semmiféle ellentmondást.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, sietve az iskola mögötti kertbe.
A lépcsőn leérve, egy hosszú folyosóra értünk.Bal oldalt plafont vaskos márvány oszlopok tartották, a jobb oldalon, pedig helyet kapott egy mennyezetig érő üvegszekrény.Az üveg mögött rengeteg kupa, érem és oklevél tornyosult, de a legfontosabb helyet, mégis egy újságból kitépett cikk foglalt el.
-Halál hír, ismeretlen lény oltotta ki Holloway R. életét - guggoltam le a szekrény elé, halkan olvasva, mire Trace is megtorpant - ismeretlen lény? - fordultam a fiú felé érdeklődően - tudsz erről valamit? - megrázta a fejét.
-Barbara, mennyünk - tette a kezét a vállamra - a végén még meglát valaki - biccentett az ajtó felé.
Csalódottan álltam fel, majd sietősen az ajtóhoz szökdécseltem.
Nem szóltam egy szót sem, amíg a gimi mögé nem értünk.
Csodálkozva néztem végig, a valószinüleg évekig nem gondozott kerten.Nem volt egy egészséges növény sem, az udvart elkókadt virágok, és lombtalan fák vették körül.
Az iskola területét rozsdás kerítés különítette el.Nekidöntöttem a hátam.
-Tudom, hogy van valami rendkívüli, ebben a suliban - fordítottam a fejem Trace irányába.
-Mire gondolsz? - kérdezte az arcomat fürkészve.
Összeráncoltam a homlokom, majd folytattam;
-Este, hallottam egy susogást - mondtam.
-Barbara - forgatta a szemét.
-Nem Trace!Itt van valami szokatlan - álltam vele szembe - és ezt te is tudod - mutogattam felé.
-Őrült vagy! - nevetett kínjában.
-Nem vagyok! - ellenkeztem - ki fogom deríteni - mondtam lassan.
A fiú sóhajtott egyet, majd eltűnt.Szó szerint.
Óvatosan kinyitottam a jókora vasajtót, majd halkan haladtam át a folyosón, és fel a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót, vigyázva, hogy a lányok ne ébredjenek fel.

06:10.

Fülsüketítő harangszóra eszméltem fel, de alig bírtam kinyitni a szemem.
-Basszus - nyögte Kate, majd fordult egyet az ágyában, de a következő hely, a föld volt, ahova került - Ahh - fáradtan felkelt, majd vissza feküdt.
-Lányok, most osztják az egyenruhákat! - nyitotta ki az ajtót Sarah lelkesen.
-Mióta vagy fent? - fordultam felé álmosan -és... egyenruhát?! - ültem fel.
-Naná! - csapta össze a tenyerét - a gimiben előírják, butus! - nevetett fel.
Nem túl lelkesen bólintottam, majd felálltam és kinyújtóztam.
-A fürdő foglalt - mondtam a ruháimat összeszedve.

Kate-tel lépkedtem a széles márvány lépcsőn, miközbe az idősebbek fürkésztek minket.Szokás szerint kipirultam, mivel nem szeretek a nyilvánosság középpontjában lenni.
Megpillantottam Trace-t, az egyik haverjával beszélgetett, akit felismertem tegnapról.
Hűvös mosolyt küldött felém, én bizonytalanul intettem neki.
-Mindjárt jövök - mondtam Kate-nak, a válaszát meg se várva.
-Szia - köszöntem a fiúhoz érve - hogy tűntél el tegnap...ilyen gyorsan? - húztam fel a szemöldököm.
-Miről beszélsz? - játszotta a hülyét.Oldalra billentettem a fejem - Ja!Hogy az... - jutott eszébe - Hát, van egy titkos átjáró - túrt bele a hajába.
-Titkos átjáró... - ismételtem meg.
Trace bólintott.
-Gyere B!Most osztják a ruhákat - karolt belém Sarah.Én még utoljára hátra akartam nézni Trace-re, de ő már nem volt ott.

0.

A cipőm csoszogása,és a bőröndöm zötyögése zavarta meg a csendet a folyosón.
Próbáltam elterelni a figyelmem az izgatottságomtól,és attól a ténytől,miszerint hamarosan rókázni fogok.
Néha-néha oldalra biccentettem a fejem,és néztem a mellettem elsuhanó ajtón lévő számokat.Kétségtelenül eltévedtem.Halk füttyögésre lettem figyelmes,ezért a hang irányába kaptam a fejem.
Bizonyára lépcső fordulónak nekitámaszkodó fiú adta ki.
Gesztenyebarna haja lelapult a homlokára,ezért alig lehetett látni a szintén barna szempárját.
-Szia,nos...az van,hogy elég új vagyok itt,és eltévedtem - mondtam félénken,de így is alig jött ki a hang a torkomon - nem tudod,hogy a 300-zal kezdődő szobák merre vannak? - remegett a hangom.
Mintha egy pillanatra a fiú szemei megváltozott volna vörösre...nagyon izgulhatok.
-312-es? - mosolygott rám - az emeleten - mutatott a lépcső felé.
-Honnan tudtad a szobaszámomat? - húztam fel a szemöldököm.
-Tippeltem - vállat rántott,majd kihúzta magát - Egyébként Trace vagyok - nyújtotta a kezét.
-Barbara - próbáltam mosolyt eröltetni az arcomra - Öö,mennem kéne,nem szerencsés már az első nap elkésni - eszméltem fel.A lépcső felé vettem az irányt.
-Az újoncok első hibája - suttogta,miközben jobbra-balra billegett a feje.

A 312-es szoba elé értem,még előkaptam a táskámból a jegyzeteim,hogy megbizonyosodjak róla,hogy tényleg ez az.
Végig siklott a szemem a papíron,majd mély lélegzetet vettem.Benyitottam.
-Szia!Biztos te vagy Barbara! - szaladt oda hozzám izgatottan egy szőke hajú lány,aki rózsaszín medvés pizsomát (?) viselt.. - Sarah vagyok - mosolygott rám kedvesen.
-Igen,én vagyok.Miért nem vagy felöltözve?Mindjárt kezdődik a tanítás - ráncoltam a homlokom.
-Ma nem lesz tanítás,butus - rázta meg a fejét nevetve.
A fiú erre célzott volna az "újoncok első hibája"-ként?

Mikor kipakoltam a bőröndömből,úgy határoztam,hogy "felfedező-túrát" teszek.
Hatalmas ez a suli,ellehetne benn veszni,annak ellenére,hogy milyen lepukkant.Ezt a sarokban lévő pókhálókról,a lejött vakolatról,és az itt-ott betörött ablakokról simán meglehet állapítani.
Az udvarra mentem,mert bent nem véltem semmit érdekesnek.
Az oldaltáskám ledobtam a fűbe,és én is simán helyet foglaltam.
Idegesen tépkedtem a fűszálakat,mivel láttam,hogy már szinte mindenki talált magának társaságot,csak itt-ott véltem felfedezni egy-egy kívülállót.
Már felálltam volna,amikor egy társaság huppant le mellém.
-Ööö,heló - húztam fel a szemöldököm,miközben megkocogtattam a lány vállát.
-Szia,Monica vagyok - pattogott az alacsony vöröshajú lány - évfolyam társak leszünk - vigyorgott.
-Aha - bólogattam tágra nyitott szemekkel - Barbara - vigyorogtam rá,de inkább vicsorgás volt.
-Velünk tartasz? Éppen megyünk a KFC-be - bólogatott lelkesen.
-Nem,azt hiszem most kihagyom - mondtam - majd máskor...talán... - mosolyogtam rá.
-Hát jó,de nem tudod mit hagysz ki - vont vállat.

Visszamentem a 312-esbe,mert Monicáék után már nem vágytam társaságra.
-Szia B!Kifestjük egymás körmét,nem csatlakozol? - mosolygott rám,a szöszi lány,Sarah.
B?Ne már,én is kaptam egy becenevet,mint a béna tinifilmekben?!
-Jól hangzik - mondtam összeszorított foggal.
Egyébként nem olyan rossz fejek a csajok...kár,hogy a kezem tiszta fekete-kék...
Felhívtam anyut jó gyerek módjára,nehogy egy percre is aggódnia kelljen.